Egyetem alatt egy workshopon találkoztam először az integrált kifejezés- és táncterápiával, azóta vonzott a módszer, mégis, jó 10 év elteltével jelentkeztem csak egy 2 éves önismereti csoportba. Több csoportterápiás élménnyel összehasonlítva, 2 dolgot emelnék ki. Egyrészt, sokkal intenzívebbnek éltem meg ezt a folyamatot, mintha mindvégig egyszerre vettem volna részt egy csoportos és egy egyéni utazáson, nem voltak olyan üresjáratok, amiket más csoportokon éreztem, amikor pl. a módszerből adódóan más csoporttag volt a fókuszban, folyamatosan dolgoztam önmagammal. Másrészt, a mozgás, a test felől közelítve olyan témák, elakadások is a felszínre bukkantak, amiknek addig a létezéséről sem tudtam, esetleg sejtettem, de nagy erőkkel igyekeztem távol tartani magam tőlük. A mozgás és az alkotó folyamatok egysége egy minden nehézségével együtt gyönyörű, inspiratív belső utazásra hívott.

A sajátélmény csoport tapasztalatisága, az átélt élmények gazdagsága, a testtudati és szimbolikus szinteken történő munka, valamint a csoportalkalmak folytonossága során épülő, elmélyülő közös bizalom biztonsága miatt szerettem meg ennyire az IKT-t.

Én mindig nagyon jól tudtam beszélni a problémáimról, csak éppen közben nem történt velük semmi. Már az első IKT-s alkalmon megtapasztaltam, hogy milyen az, ha a testemmel fejezek ki egy engem foglalkoztató kérdést, mennyire váratlan felismerések, élmények érhetnek, amelyek kizökkentenek az addig unos-untalan ismételt gondolataimból. Egy-egy táncban, kapcsolódásban vagy rajzban megélt folyamat után a szavak is másképp jönnek – több közük lesz hozzám, valóban engem fejeznek ki.

Az IKT önismereti csoportba azért jelentkeztem, mert úgy éreztem, hogy túlságosan visszahúzódó vagyok. Emiatt nem nagyon jártam sehová, nehezen kerültem kapcsolatba másokkal. Az elején sokat aggodalmaskodtam, milyennek látnak a többiek. Rájöttem, hogy valójában saját magammal nem vagyok elégedett. A sok közös tapasztalat, együttmozgás során azt tapasztaltam, hogy a többiek értékelnek és elfogadnak, ez segített magamról reálisabb képet alkotni. A csoport végére magabiztosabb lettem és az életemben is megjelentek ezek a változások.

The practice was amazing for me on a personal level, I now feel I can trust people more. I also keep thinking about the feeling of safety and respect I could enjoy within the group. As the the professional level, I am sure it will have a beneficial influence on the way I interact with the others.”

“I used the time off from work for yoga classes and drawing lessons; however, I kept feeling kind of tired at work and not really up to the previous potential and professional enthusiasm. This method showed me what is missing from my life”

I also started to take individual dance therapy sessions. The opportunity of expressing myself through drawing, painting and moving helped me to get back into the present, improved my body-mind connection and I started to focus more on my physical, emotional and spiritual needs. I could finally let my frustration, despair, sadness, disappointment and aggression out, sublimating and using them in a creative way. I felt relieved and proud of myself for being able to transform my destructive thoughts and energies into pieces of art.

I’ve always been interested in arts on an amateur level. Films, poems, novels, listening to music and dancing has been a great source of energy and joy in my life, but creating something new myself, gives even more. It’s a different level of consciousness.

I learned to move freely in space; be more relaxed, I understood my body better.

I need time for myself, need to take care of my body, mind, spirit in the same time and trust myself.

I was the most motivated when I was playing because I could feel that I am in the present.

I developed the way I can send a body message improved so I feel more confident to use it and to use large movements.

I had the insight that wherever I am I took my roots with me and I need time for myself and if I want to change something I am the one to make it.

I become more aware about the difference between the way I perceive my body language and the way it is perceived by others.

Since I work with groups, becoming more aware on how I can use my non-verbal communication it will be supportive when standing in front of the group.

The most remarkable from the trainers work was their own ability to adopt the program to the needs and atmosphere of the group.

I learned that self-expression is really important but it has to be fully from the inside, honest and not with the goal to impressing others but myself. I think I developed the most in accepting myself just the way I am.

I developed my skills to listen myself (my body and mind) and to feel intense emotions.

I learned that I can give to the others a lot of feeling that I could not imagine to give.