Wilfried Gürtler meghatározó személyiség volt, talán mondhatjuk róla, hogy a humanisztikus irányzatok önaktualizáló emberképének megtestesítője. Saját elmondása alapján módszerét akkor kezdte el kialakítani, amikor egy fiú-nevelőotthonban dolgozva teljesen tehetetlennek és a verbális terápiás ülések során a kiégés határán  érezte magát. Azt figyelte meg, hogy a mozgás és a tánc nemcsak saját feltöltődését segítette, hanem a beszélgetésre kevésbé “vevő” fiatalokkal is megkönnyítette a kommunikációt.   (személyes közlés, 2001)

Munkája elméleti alapját képező ismereteit igen széles körből merítette, nem csak a pszichológia különböző elméleti és terápiás iskoláiból (az evolúciós pszichológiától a családterápián át a transzperszonális irányzatokig), hanem más határtudományok és változatos tapasztalási lehetőségek területéről is. Módszerét folyamatosan alakította és fejlesztette, elemeket és irányelveket emelt be a káoszelméletből, a rendszerelméletből, a különböző, főleg fenomenológiai és egzisztenciális filozófiákból, merített a testtel foglalkozó módszerekből, mint pl. a butoh, a kineziológia vagy masszázs, és a művészetterápiák, valamint kifejező művészetek világából, azok között is leginkább a színház és a dramatikus önkifejezés lehetőségei érdekelték. 1999-ben a Pszichoterápia folyóiratban megjelent cikkében így írt erről:

„Az 1975 óta fejlődő integrált tánc- és kifejezésterápia (Integrale Tanz- und Ausdruckstherapie – ITA) amely 1982-ben vált bejegyzett módszerré, a svájci Trudi Schoop kreatív, kísérletező és humanista irányzatából származik. Trudi Schoop volt az első nő, aki az Egyesült Államokban (1942 óta) hospitalizált pszichotikusokkal dolgozott pszichiátriai osztályokon. Ambuláns és hospitalizált páciensekkel való saját klinikai tapasztalataim alapján differenciáltam és továbbfejlesztettem Trudi Schoop módszerét, így jött létre az integrált tánc- és kifejezésterápia, mely integrálja a különböző felismeréseket és kutatási eredményeket…”(Gürtler, 1999).

A különböző elemeket és elméleteket integrált egésszé szőtte össze, és abba az elfogadó, személyre fókuszáló terápiás légkörbe ágyazta, ami a személyközpontú és humanisztikus terápiák sajátja. Humora, személyes odafordulása, hiteles terapeutai jelenléte, valamint személyiségének szuggesztív ereje igen nagy hatású volt, és ahogy ez lenni szokott, igen megosztó hatású.