A ​tudományos kutatások az elmúlt években korábban ismeretlen mélységekig feltárták, hogy a méhen belüli lét és a születés körülményei meghatározó és hosszú távú hatással bírnak az életünkre, beleértve felnőtt éveinket is. Az ekkor megélt élmények nagymértékben befolyásolják későbbi egészségi és pszichés állapotunkat, sőt élettörténetünk alakulását is. Ma már tisztában vagyunk azzal, hogy a magzatok azon túl, hogy érzékelnek, és észlelik, hogy mi zajlik körülöttük, illetve aktívan kommunikálnak a környezetükkel.

Miért érezzük meg ösztönösen, hogy milyen hangulatban vannak a körülöttünk lévő emberek? Miért szimpatikusak vagy éppen ellenszenvesek már első ránézésre egyesek? Miért derülünk jobb kedvre, ha valaki ránk mosolyog? Miért ragadós a nevetés vagy az ásítás? E jelenségek neuropszichológiai magyarázata a nemrég felfedezett, az empátia, az érzelmi intelligencia és a szeretetre való képesség alapját jelentő idegsejtekben, a tükörneuronokban rejlik.

Stanislav Grof, a transzperszonális pszichológia egyik alapítója ebben a könyvében tudományos pályájának eddigi eredményeit és korábbi műveit foglalja össze. Grof kutatási eredményeire alapozva azt bizonyítja, hogy újra kell gondolnunk a pszichológia és a pszichiátria jelenlegi alapfeltevéseit és fogalmait, az emberi tudat természetéről és az embernek a kozmoszban elfoglalt helyéről alkotott tudományos képünket. Felhívja a figyelmünket arra is, hogy az emberiségnek radikális belső átalakulásra van szüksége, új tudatossági szintre kell emelkednie.

Irvin D. Yalom legfontosabb, legtöbbet méltatott könyve, a Szemben a nappal, az élet legnagyobb kihívásával, a halálfélelem legyőzésének szükségességével szembesít bennünket. Arra bátorít, hogy félelem nélkül nézzünk szembe halandóságunk megcáfolhatatlan tényével. Ez a mestermű, amely összegzi Yalom személyes és szakmai életútjának tapasztalatait, segít felismerni, hogy szinte minden szorongásunk mélyén a halálfélelem munkál.

Ha az emberi természet érdekes, még inkább az az egészen kis emberpalánta belső világa. Hogyan élik meg magukat és környezetüket? Vajon már a kezdet kezdetén van énjük, vagy valami ahhoz fogható? Miképpen kötik össze a különálló hangokat, mozgásokat, érintéseket, a látott képeket és saját érzéseiket? Hogyan élik át a másikkal való lét társas eseményeit? Egyszóval, miféle személyközi világot vagy világokat teremt a csecsemő?